Nem csak emlékezünk

Mi a szentmisében imádkozunk szeretteinkért, mert hisszük, hogy ők élnek, ott vannak Istennél - mondta Ft. Hársfalvi Ottó általános helynök, Halottak napján.

A Híd melletti temető kápolnájában tartottak november 2-án, Halottak napján szentmisét, délután négy órától. A koszorúkkal, gyertyákkal felékesült, elhunyt szeretteikhez kilátogató emberekkel nyüzsgővé vált temetőben a kápolnában, de az előtte levő, új kövezetet kapott téren és sétányokon is álltak, onnan is többen bekapcsolódtak a szentmisébe, melyet paptársaival együtt Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök mutatott be.

A püspök a szertartás elején mindenkit arra buzdított, ajánlja fel a legszentebb áldozatot a halál kapuján átlépett szeretteiért: "Minden november 2-án, Halottak napjának délutánján eljövünk a temető kápolnájába és imádkozunk elhunyt szeretteinkért. A legnagyobb ajándék, amit értük tehetünk, hogy felajánljuk értük ezt a szentmisét, Krisztus keresztáldozatának megjelenítését, amellyel Ő számunkra megszerezte az örök üdvösséget. Ugyanakkor ez a szentmise, Isten szeretete egyesít bennünket, élő hívőket az elhunyt szeretteinkkel, akik már Istennél vannak."

A szentbeszédet idén Ft. Hársfalvi Ottó általános helynök, a Székesegyház plébánosa mondta, emlékeztetve a híveket arra, hogy létezik örök élet: "Amikor az Egyház kijön Halottak napján a temetőbe, Jézus jelenlétét, együttérzését akarja közvetíteni a hívek felé. Mi mással tehetné ezt, mint a szentmisével? Mi a szentmisében imádkozunk szeretteinkért, mert hisszük, hogy ők élnek, ott vannak Istennél. Átléptek egy küszöböt, már célba értek, mi pedig járjuk az életnek az útját, még csak vándorok vagyunk. Nagycsütörtök, nagypéntek, Húsvét vasárnapja, az utolsó vacsora - vagyis az első szentmise -, a keresztre feszítés és a feltámadás mind-mind itt jelennek meg, ebben a szentmisében. Az Úr Jézus nekünk adta magát az Eukarisztiában, a szentmisében, hogy mi átéljük ezeket a napokat. Amikor átérezzük a nagypénteket, vagyis a halált, amikor ott kell állnunk szeretteink koporsója mellett, akkor is tudjuk, hogy van feltámadás és örök élet. (...) Most, amikor ebben a szentmisében valóban szeretteinkre gondolunk, és nem csak megemlékezünk róluk, hanem imádkozunk is értük, azt éljük át, amit az Úr Jézus mondott az apostoloknak (v.ö.: Jn14,2), hisszük, hogy Ő elment, hogy helyet készítsen a számunkra."

A szentmise végén a Püspök együtt imádkozott a jelenlevőkkel a meghalt hívekért, majd a szentmise után többen elmentek még a sírokhoz tovább imádkozni, gyertyát gyújtani.